A napokban olvastam es nagyon meghatott, gondoltam megosztom veletek is.

Férjem mindig mondogatta, hogy a rózsafűzér és a böjt háborúkat állít meg (egykori papja tanítása szerint)....most jöttem rá, hogy igen, igaz...olvasd el: három kis pásztorgyermek története (és nem csak).

hm....érdekes...... a tegnap reggeli írásom és egésznapi optimizmusom után falba ütköztem. Egyszer nekem valaki at mondta, hogy ha a falat megütöm, visszaüt, ha mesímogatom, visszasímogat. Ezt tudva és elismerve most mégis azt mondom, hogy a falak néha visszaütnek....

Éppen a facebookra valaki feltöltött az Eddától egy számot, s ez megy a fülembe: ha feladod az álmaid, meghalsz.

Talán lehetne ez az írásom a tegnapinak folytatása. Légy bátor, merj szembenézni félelmeidért, harcolj álmaidért, hogy légy az, aki lenni szeretnél....DDDDEEEEE, és most magamat is bíztatom: falak, amikbe beleütközünk mindig voltak és mindig lesznek. Leesünk, lehet 100-szor, lehet mindig ugyan annál az akadálynál.

Ezek a földrehuppanások nem kellemesek, sőt sokszor fájdalmasak. Meg kell vizsgálni ilyenkor, hogy jó irányba haladok-e, mert megtörténhet, hogy tévútra keveredtem. Viszont, ha bizonyosságom van, hogy jó az, amit én szeretnék, hogy jó célért küzdök, akkor FEL KELL ÁLLNI, TOVÁBB KELL MENNI.

Márai ír így:

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet....(...)...Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.

Magadban talán ezt mondod most: jó, jó, ez így mind szép és jó, de hogyan kell felállni, hogyan menjek tovább nehéz idők idején? Nem vagyok én elég okos ennek megválaszolásához, de ismerek egy történetet:

Lábnyomok a homokban

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.

Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"

Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."

Mary Stevenson

Szóval, bízz és hidd, hogy Isten melletted áll, sőt felemel Ő maga Téged, és lesz erőd továbbmenned utadon.