tegnap, november 17-én szerdán du. 6-kor szépen kiöltöztettem Abigélünket és elindultunk a Kálvineumba.

Mire odaértünk az élőcsarnokban már vártak minket a szebbnél szebb könyvek 20-30%-os árengedménnyel, de nem időztünk itt sokat, mert a kisterem felől énekhang szivárgott felénk, rohantunk...már meg is kezdődött....gyorsan le a kabátot, sapkát, s be a körbe.

Gyerekjátékok, mondőkák, volt gyeszer egy Mehemed, sose látott tehenet, törökbasa készítés kukoricából, milyenk lett az első elkészített, mert mi voltunk a legkisebbek...két órán keresztül ott voltunk szívvel-lélekkel....és milyen nagy csoda. Én eddig csak hallottam a baba-mama foglalkozásokról, mondókázásról s annak közösségben gyakorolt hatásáról, de hogy lássam is saját gyermekemen és magamon, hogyan vátoztat mindkettőnket meg....mintha elvarázsoltak volna bennünket 2 óra erejéig...és megmondom, hogy utána az esti nyűgösségből semmit nem láttunk már itthon, kis kezesbáránnyá alakult a mi akaratos nyolchónaposunk, s egy kis apa ölében ringatás után reggelig aldtunk....

És akkor újra sajnálni tudom, h nincsenek hírdetve az események itt Zilahon, hogy habár könyvbemutató volt ez az egész, s annak keretén belül a játszóház, nem voltunk többen.

Nagyon vagány este volt.

Remélem majd lesznek képek is. Ha igen felteszem őket.